Darány

Darány felett rétisas köröz. A dél-Dunántúl e természeti kincse rendszeresen költ ezen a vidéken, az ölyvhöz, héjához, karvalyhoz, kabasólyomhoz és vörösvércséhez hasonlóan.

Itt rakja fészkét a jégmadár is, és a környék fái szolgálnak fészek gyanánt a fekete gólya számára is. A vizek körül sosem csitul a hangzavar, az erdőben méltósággal vonulnak a szarvasok, zajosan csörtetnek a népes vaddisznó családok. Ebben a környezetben fekszik Darány, a dél-somogyi nagyközség. Szinte a falu határáig nyúlik az ősborókás, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik legismertebb és leglátogatottabb része, évente 10-12 ezren keresik fel. A faluból kerékpárút vezet a borókást bemutató tanösvényig. A tájvédelmi körzetben 3000 állatfaj él a területen, köztük több ritkaság. A 3400 hektáros területen 322 növényfaj áll védelem alatt. A trópusi-mediterrán eredetű királypáfrány például az egész Kárpát- medencében csak itt fordul elő. Ritka növényfaj még az ezüsthárs, a pirosvirágú szakállas szegfű, a déli szegfű. A tőzegmohák is védettséget élveznek. A fekete kökörcsin pedig a tájvédelmi körzet egyik legpompásabb tavaszi virága. Ha szerencséje van a kirándulónak, észre vehet néhány példányt a gyakori kisemlősök közül. Csalitjáró pocok, mogyorós pele, mókus és pézsmapocok él ezen a vidéken. Messze földön ismert a környék gímszarvas- állománya. Ezekért szívesen jönnek ide a vadászok, hasonlóan kedvelt a térség vaddisznó, és az őz-állománya. A szil, kőris, tölgy, és égerligeteket járva a 6-os főút mentén kimagasló famatuzsálemet talál a látogató. A nép Patkó Bandi fájának nevezte el. A 400 évesre becsült kocsányos tölgy Somogy második legnagyobb fája. A somogyi nagyközség neve 1455-ben még Daron alakban fordul elő. Ekkor a Patai uradalomhoz tartozott. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1455-ben említik először. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Az 1565-66 évi török kincstári adójegyzék szerint 30, az 1571. évi szerint pedig már 56 házból állott. 1598-tól a Nádasdyak birtoka, 1677-től a Széchenyieké. A község határának egy részét Lakateleknek nevezték, és a hagyomány szerint a török hódoltság alatt egy előkelő török tisztnek volt itt a kastélya. A református templom 1833- ban épült, de a tornya régibb. Az egyháznak 1790-es megkezdett jegyzőkönyve és érdekes veretű úrvacsorai kelyhe van Darányban. A község legrégibb pecsétje a levéltárban egy 1788. évi iraton található. Fényes Elek leírása - a XIX. század közepén - szerint 1300 református, 60 katolikus és húsz zsidó lakosa volt a településnek. Az 1850. évi megyei összeírás pedig Darány, Aranyos, Rigócz-puszta lakosságát 1400 főben jelölte meg. A századelőn 1345-en lakták, 1941-ben 1577 a lakosok száma, 1960-ban pedig 1331. Az első világháborúban 43, a második világháborúban 15 helybéli halt hősi halált. Nevüket emlékművén őrizte meg a falu. Az ötvenes évek végén két téesz működött itt - a Győzelem és a Petőfi szövetkezet -, valamint az erdőgazdaság rendelkezett még jelentősebb ingatlannal. A két darányi téesz egyesült, majd a drávatamási szövetkezetet is magába olvasztotta. Az Árpád, majd Új Élet termelő szövetkezetben elsősorban a búzát termesztették, de jelentős volt az árpa és a rozs, a kukorica és a zab is, s rendkívül fontos a napraforgótermése. Az átlagtermés igen alacsony, és erősen hullámzó. A háború előtt Daránynak volt egy különlegessége az állattartás területén. A darányi hidegvérű ló hosszú időn át keresett exportcikke volt a településnek. A téeszesítés azonban ártott az állattartásnak, ugyanakkor a környékbeli szövetkezetek beolvadása után, a hetvenes évek elején a többi ágazatban látványosan nőtt az eredményesség. A századelőn polgári olvasókör, levente egyesület, vadásztársaság, hitelszövetkezet és polgári lövészegyesület működött itt. Aránylag békésen teltek Darányban az elmúlt évtizedek. Központi település lévén nem kellett a falu elsorvadásától tartani, biztos volt a kenyerük az embereknek. A darányi asztalokra mindig jutott babos káposzta, ez az itt igencsak kedvelt, főtt babbal megtámogatott savanyú káposzta. Az igazi darányi idill az volt, amikor tavasszal a családok fölkerekedtek, és kimentek a nyíresbe. Késsel belevágtak egy-egy nyírfába, és a hasítékba beledugták egy növény - az úgynevezett szittyó - szárát. Ezen csöpögött ki a nyír nedve, amit aztán üvegekbe töltöttek. Amíg a nyírlé csordogált, addig a család pihent. A finom, üde ízű nyírvizet üdítőitalként itták az étkezéseknél, vagy a nap közben elmajszolt rögtön sült pogácsa és a paprikás perec mellé. Darány közelében ismert hely volt a Mocsilla, ez a tölgyesekkel körülvett lápos terület, ahová a kanászok a disznókat hajtották. Hasonlóan kedvelt volt a gyerekek körében a libafürdető Kúsz-berek is és a Sóspéke-tó, amely közvetlenül az iskola mellett volt megtalálható. Onnét kapta a nevét, hogy egy Sós nevű pék hostél-ja - errefelé így hívják a telkeket - húzódott itt, annak végében volt a tavacska. A szőlődombot hegyaljának nevezték a darányiak, és néhány évtizede még csöcsöskorsókban hordták onnét a hegyaljai forrásvizet. Aki Aranyospusztára akart eljutni, annak végig kellett mennie a grófi lénián. Így nevezték az erre eső területet, amely egykor grófi birtok volt. Templombajáró nép a darányi. Katolikus, református és pünkösdista felekezetre oszlik a falu lakossága. Testvértelepülésük a romániai Székelyderzs, amely Székelyudvarhely közelében lévő magyarlakta erdélyi kistelepülés. A két iskola kapcsolata szélesedett falubarátsággá az elmúlt néhány év során. A darányi és erdélyi családok között is szorossá vált mára a kapcsolat, például egy darányi család magához vett egy székelyderzsi kislányt, aki a barcsi gimnáziumban akart tanulni. A községben 70 személyes óvoda és 280 diákot befogadó iskola működik. Mindkét jól felszerelt intézmény ellátja a szomszédos négy község gyerekeit is. Az iskola a környék legfejlettebb számítógépparkjával rendelkezik, és az intézményen belül népszerű táncszakkör is működik.

Darány– Borókaágak között Borókaágak között rejtőzik Darány; hiszen egészen a falu határáig ér a DDNP egyik legismertebb és leglátogatottabb területe, az Ősborókás. Reggelente félszáz pödrött szarvú fekete rackajuhot hajtanak ki legelni, s ha szerencsénk van, mókussal, mogyorós pelével, pézsmapocokkal is találkozunk a két kilométeres tanösvényen, vagy látunk néhányat a gyönyörű gímszarvasok közül. A 322 védett növényfaj közül a királypáfrány csak itt fordul elő az egész Kárpát-medencében. A faluról nemrég derült ki, hogy már az Árpád-korban is lakták. Több mint 2000 négyzetméteren bukkantak az ezeréves településrész nyomaira. Nagy számú edénytöredék, kovácsoltvas eszköz került elő, s néhány sütőkemence alapja és egyes falrészei is megmaradtak. Nem csak ez árulkodik a település gazdag múltjáról, hanem a magánkézen lévő nagy helyi gyűjtemény is, amelyben római érmék, ezeréves edénydarabok is megtalálhatók, de éppúgy szerepel benne 1870-es kiadású könyv, századelőn kiadott iskolai atlasz is.