Nagyatád és Barcs között félúton helyezkedik el, 2 km-re a 68-as főúttól, amiről Csokonyavisontánál lehet letérni Rinyaújlakra.

Nevét 1360-ban még mint királynéi birtokot említették először az oklevelek, később az Ákos nemzetség birtokába került, majd 1395-ben a Pécz nembeli Marczaliak birtoka lett.

Az 1401-1406 években Laak néven említették az oklevelekben.

1495-ben Wylak alakban fordult elő, és ekkor Báthoriak nyerték királyi adományul II. Ulászló magyar királytól.

1536-ban Nagy János és az itteni plébános volt a földesura, 1550-ben pedig Mátyás deák birtoka lett.

Az 1565-1566 évi török kincstári adójegyzék szerint 11 házból állt, 1571-ben pedig 29 házát írták össze.

1583-ban Ungnád Kristóf, 1598-1599-ben pedig Ráday Mihály, 1726-1733 között Malik Ferenc, 1773-ban Somogyi Sándor és Malik László birtoka volt.

A 19. század közepéig a gróf Széchenyi család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott, az 1900-as évek elején pedig gróf Széchenyi Géza volt a nagyobb birtokosa.

A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.

1910-ben 638 lakosából 635 magyar volt. Ebből 229 római katolikus, 408 református volt.

A település Géza-major felé nyúló dombhátán feküdt egykor Nagylak falu, ettől délkeletre Kislak vagy Tószeg. Tószeg, illetve Kislak az 1536 évi adólajstromban Kisújlak alakban fordult elő. Egy kis dombtetőn, az ótemető közepén, volt a két falu közös temploma. Téglatörmelékei még a 20. század elején is gyakran kerültek elő. Hagyomány szerint e két falu a "rácz futáskor" pusztult el. Lakosai elrejtőztek és a vész elmúltával a mai Rinyaújlakra költöztek.